2013.07.04. csütörtök
(Portugáliai Szent Erzsébet, Szent Berta)
Ábrahám utódja által nyerhet áldást a föld valamennyi népe
Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: ,,Ábrahám!' Ő azt felelte: ,,Itt vagyok!' Isten akkor azt mondta neki: ,,Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!' Erre Ábrahám kora reggel felkelt, megnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot, s miután fát hasogatott az egészen elégő áldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon, amikor felemelte szemét, meglátta azt a helyet a távolban. Azt mondta erre szolgáinak: ,,Várjatok itt a szamárral; én meg a gyermek elmegyünk amoda, s miután imádkoztunk, visszatérünk hozzátok!' Vette tehát az egészen elégő áldozathoz való való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek, azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: ,,Apám!' Ő válaszolt: ,,Mit akarsz, fiam?' ,,Íme -- mondta a fiú --, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?' Ábrahám azt felelte: ,,Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!' Így mentek ketten együtt, míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát. De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: ,,Ábrahám, Ábrahám!' Ő azt felelte: ,,Itt vagyok!' Azt mondta erre neki: ,,Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!' Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul. Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: ,,Az Úr gondoskodik!' Azért mondják mindmáig: ,,A hegyen majd gondoskodik az Úr!' Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta: ,,Önmagamra esküszöm -- mondja az Úr --, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél, megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!' Erre Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és elmentek együtt Beersebába; Ábrahám ezután Beersebában lakott.
ALLELUJA! Szeretem az Urat, mert meghallgatta könyörgésem szavát. Mert felém fordította fülét azon a napon amelyen segítségül hívtam. Körülvettek engem a halál gyötrelmei, rám találtak az alvilág veszedelmei. Szorongatásba és nyomorúságba jutottam, de segítségül hívtam az Úr nevét: ,,Uram, szabadíts meg engem!' Irgalmas az Úr és igaz, megkönyörül a mi Istenünk. Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket, megaláztatásomban megszabadított engem. Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled. Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.
Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: ,,Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.' Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: ,,Ez káromkodik.' Jézus látta gondolataikat és így szólt: ,,Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, azt mondani: ?,Bocsánatot nyertek bűneid?', vagy azt mondani: ?,Kelj föl és járj?'? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- s ekkor a bénához fordult --: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!' Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.