Pápai viselet

  A római pápák a IV. századig nem viseltek megkülönböztető méltóságjelvényeket, illetve öltözéket. Azután fokozatosan megörökölték a római császár jelvényeit, részben adományozás folytán, amivel a császár jelezni kívánta, milyen fontosságot tulajdonít Péter utódának, részben pedig mert a birodalom hanyatlásával együtt Róma püspöke vált a legfőbb tekintéllyé Itáliában.
 

Első ilyen „örökölt” méltóságjelvénye a camelaucum volt, amiből a tiara és a később széles körben elterjedő püspöksüveg fejlődött ki. Valószínűleg ezzel egykorú a pallium, amit aztán a pápa kiváltságként adományozott tovább a metropolitáknak. Ősrégi származású ruha a dalmatika (azaz „dalmáciai”) is, amely tunicella néven ma is a püspök teljes liturgikus öltözékének része (bár az utóbbi időben elhagyják). Ez lett azután a diakónusok ünnepélyes liturgikus öltözéke. A ruhadarabok másik része praktikus okokból alakult ki, mint például a köpeny, a mozetta, vagy a fejfedők többsége.

A pápa színei hagyományosan a császári színek: a bíbor és az arany (emellett Róma színei mindig is a piros és a sárga voltak). Az előbbi viselésének jogát kiterjesztette legszorosabb tanácsadóira, a kardinálisokra is (innét a magyar „bíboros” szó). Végül ez utóbbiaktól való megkülönböztetésül állandósult a fehér színű kellékek viselése.

Hétköznapi viselet

A pápa tipikus mindennapi öltözete, amiben például a vasárnapi Úrangyala imádság, a szerdai általános kihallgatás, vagy bizonyos különkihallgatások alkalmával láthatjuk, közismerten a selyemszövetből készült körgalléros fehér reverenda, derekán címeres fehér övvel. Hozzá fehér pileólust és aranyláncon függő mellkeresztet visel, valamint piros bőrcipőt.

Hideg időben hosszú fehér nagykabátot ölt, vagy piros köpenyt. XVI. Benedek ez utóbbit nem egyszer a fehér kabát fölött viseli. Sőt a fülre érő, hermelinszegélyű vörös bársony sapkát, a camaurót is ehhez vette fel, amikor kísérletet tett ezen régi ruhadarab „újra alkalmazására” (noha az inkább a korális ruhához illik). A pileóluson kívül a pápa szabadtéri fejfedője a piros színű ún. római kalap, amit XVI. Benedeken főként a nyári általános kihallgatások alkalmával lehet látni.

 

Fehér reverenda

Miután átengedték a bíborpiros öltözék viselésének előjogát a kardinálisoknak, a pápák a XV. századtól szokásba vették a hosszú fehér karing állandó használatát, kezdetben még csak a saját piros öltözékük fölött. Az első ilyen fehérruhás pápának IV. Sixtust (1471–1484) tartják, az általa alapított vatikáni könyvtár számára készült képmás tanúsága alapján.

Valószínűbb azonban, hogy a fehér reverenda Szent V. Piusz (1566–1572) példája nyomán állandósult. Ő ugyanis domonkosrendi volt, és pápaként is ragaszkodott egyszerű szerzetesi életviteléhez, és vele a fehér rendi ruhához. Végleges alakját IX. Piusz alatt nyerte el, aki a ma is használatos prelátusi viseletet – a róla elnevezett Abito Pianót – meghatározta. Igaz, XII. Piusz idejéig a reverendának uszálya is volt, amit hétköznap feltűzve viseltek.

A pápa tehát visszahajtott duplaujjú, körgalléros fehér reverendát (olaszul zimarra) hord. Hozzá fehér színű, arany rojtokban végződő öv (cingulum) tartozik, amin a pápa hímzett címere látható. Régen ezt csak akkor vette fel, amikor elhagyta a palotáját, és VI. Pál idejéig két változata volt: a sima rojtokban végződő, illetve a bojtos végű, ami a korális ruhához járt.

Pileólus

A középkor folyamán alakult ki – valószínűleg a camauro egyszerűsödése révén – a klérus egészére jellemző fejfedő, a pileólus (olaszul zucchetto). A XX. század első feléig a papság is hordta (fekete színben), azóta kizárólag a főpapi hierarchia magasabb fokán állók saját viseletét képezi: lila jár a püspököknek és érsekeknek, piros a bíborosoknak és fehér a pápának.

A selyemből készített, éppen csak a fej felső részét fedő sapka nem liturgikus viselet ugyan, de a reverendával együtt jár, tehát a szertartásokon is hordják a püspöksüveg alatt. Egyedül az Oltáriszentség jelenlétében veszik le (ezért nevezik solideo-nak is), így a misében a prefációtól az áldozás utánig. Péter utóda iránti tiszteletük jeleként a püspökök és bíborosok is le szokták venni, amikor a Szentatya elé járulnak gyűrűcsókra.

 

Pápai kalap

A XVII. század óta általánossá vált hétköznapi egyházi viselet az alacsony, kerek karimájú szövetkalap. Nevezik római kalapnak is (olaszul cappello romano), népies neve, a „saturno” pedig a Szaturnusz gyűrűire emlékeztető karimája miatt ragadt rá. Egészen az 1970-es évekig a többi egyházi személy is ilyet viselt, rang és méltóság szerint változó színben és díszítéssel. (Az Államtitkárság 1969-es „Ut sive sollicite” utasítása óta például a bíborosok is csak fekete színűt hordhatnak, mint a püspökök – az előbbiek vörös-arany, az utóbbiak pedig zöld méltóságjelző szalaggal és zsinórzattal.) II. János Pál korai éveiben, elsősorban utazások alkalmával viselte, majd elhagyta használatát. XVI. Benedek a nyári hónapokban viseli ismét.

A pápai kalap piros színű bársonyból vagy gyapjúból készül, piros selyemszalaggal és arany hímzéssel. Az eredetileg a karima kétoldali felhajtását szolgáló aranyzsinór végét ugyanolyan színű makkok díszítik. (Néha pontatlanul galero néven is emlegetik, pedig az a bíborosok ennél sokkal szélesebb karimájú, tizenöt-tizenöt bojttal ellátott bíborszínű díszkalapja volt, amit 1969-ben eltöröltek, és ma már csupán a bíborosi címerben látható.)

Útiköpeny

A pápa hűvösebb időben szabadtéri rendezvényeken – általános kihallgatás, apostoli utazás során – bő szabású, aranyzsinórral szegett, körgalléros (pelerin), ujjatlan, földigérő köpenyt hord (olaszul mantello, tabarro). Hagyományosan korális ruhával használatos, ám XVI. Benedek a fehér reverendára, sőt nem egyszer a fehér nagykabátra is felölti. Amíg az 1969-es „Ut sive sollicite” utasítás meg nem szüntette, ilyet viseltek a bíborosok, püspökök és prelátusok is piros, illetve lila színben.

Korális ruha

A Szentatya ünnepi öltözete az ún. korális ruha (a kifejezés eredetileg a kórusimán, vagyis zsolozsmán viselt öltözéket jelenti), amit ünnepélyes kihallgatásokon (például államfők fogadásakor) és fontosabb egyházi jellegű találkozók alkalmával vesz fel. Egyes liturgikus cselekményeken is korális ruhát hord, többnyire amikor nem ő celebrál, hanem csak részt vesz az eseményen. Ez az öltözet részben hasonlít a bíborosok, érsekek és püspökök ugyanilyen jellegű viseletéhez.

A fehér reverendára a pápa térdig érő csipkés fehér prelátusi karinget (rochetum) ölt, amire piros mozettát, továbbá aranyzsinóron függő mellkeresztet vesz. Fejét ilyenkor is a fehér pileólus fedi, lábát pedig piros bőrcipő. A camauro is hagyományosan a korális ruhához tartozott és a mozetta színéhez, illetve fajtájához alkalmazkodott.

A mozettára a pápa IX. Piusz óta széles, arannyal hímzett piros stólát vesz fel lelki hatalma jelzéseképpen. Így például katolikus személyiségek és katolikus országok államfőinek fogadásakor, s természetesen a szertartásokon.

Mozetta

A mozetta (mocétum, mozzetta), mint neve is mutatja, egy „csonka köpeny”, ami csupán a vállat és a felkart fedi, hátul pedig egy jelképes apró csuklyával van ellátva. Formája minden bizonnyal IV. Sixtus alatt, a XV. század vége felé alakult ki. Ő ugyanis az addig viselt hosszú prelátusi köpeny helyett annak rövidebb változatát kedvelte a házon kívüli programok során.

Divatja gyorsan elterjedt a többi egyházi méltóság körében is, a kinek-kinek kijáró színben, ám 1969 óta csuklya nélkül. Az érsekek, püspökök, valamint a pápai követek viselik, de egyes országokban a kanonokok (címzetes apátok és prépostok) is.

A pápa a korális ruhához piros mozettát visel. Téli változata hermelinnel szegett és bársonyból van, a nyári pedig szegély nélküli és selyemből való. Kifejezetten pápai sajátosság a húsvét nyolcadában használatos fehér damasztból készült, hermelinprémes mozetta. Pápasága vége felé ez utóbbit VI. Pál elhagyta, ám XVI. Benedek nemrég felújította, igaz ő a húsvéti időben végig ezt használja. Szintén ő állította vissza a II. János Pál pápasága második felében megszüntetett apró csuklyát is.

Camauro

A camauro (neve szintén a camelaucumból ered) a fej egészét és a füleket is befedő „házisapka”, amit eredetileg a palotán belüli alkalmakkor, valamint a mitra és a tiara alatt viseltek. Noha korábbi eredetre megy vissza, a XIII–XIV. században vált a pápák jellegzetes attribútumává, mígnem a XVIII. század vége felé a pileólus kiszorította a divatból. Azóta – XVI. Benedek 2005-ös kísérletétől eltekintve – csak X. Piusz, majd XXIII. János elevenítette fel tartósan. Eddig az időig ezt adták az Apostoli Palotában felravatalozott pápára (azóta csak püspöksüveget).

A camauro a mozettával együtt volt a korális ruha tartozéka: télen hermelinszegélyű bársonyszövetből, nyáron pedig sima selyemből készült, illetve húsvét nyolcadában fehér damasztból, ugyancsak hermelinszegéllyel. Ez a sapka igen sok pápaképen látható (pl. a Szent Pál bazilika mozaiksorában).

Mellkereszt

A püspökökhöz hasonlóan a pápa is mellkeresztet visel, ami latinkereszt-alakú és aranyból készült. Többféle, egyszerű és ékköves változata van. A XVIII–XIX. században csak szentmisén hordta, aranyzsinórra függesztve. IX. Piusz óta azonban aranyláncon a fehér reverenda fölött is viseli. VI. Pál kezdte a mozettára is felvenni, szokását pedig utódai is megtartották.

Cipők

A pápák régen utazáshoz csatos piros bőrcipőt, házon belül pedig selyemből vagy bársonyból készült mokaszint hordtak (a római szenátori mulleus mintájára), piros színűt a korális ruhához és fehér színűt a reverendához. Felsőjére egy-egy keresztet hímeztek aranyszállal, ami a lábcsók szokásához, a római császároktól örökölt ősi tiszteletadási formához kötődött.

Miután VI. Pál ez utóbbi hagyományt megszüntette, a pápa immár minden alkalomra dísztelen, sima piros bőrből készült cipőt visel. II. János Pál előszeretettel hordott közönséges barna vagy fekete cipőket, ám XVI. Benedek visszatért a piros bőrcipők használatához.

Liturgikus öltözék

A szentmisék, körmenetek, imaórák és ünnepélyes áldások alkalmával a pápa öltözete manapság már – főleg a VI. Pál-féle reformok nyomán – csak néhány vonásában különbözik a metropolita érsekek liturgikus viseletétől. Sajátossága a ferula és az egyedi szabású pallium – mindkettő méltóságjelvény és a jó pásztort idéző szimbólum is egyben –, valamint a mantum használata.
Szentmiséhez az albára veszi a zsinóron függő mellkeresztet és a stólát, majd a püspökök által ugyancsak viselhető, a diakónusinál könnyebb szövetből, vagy selyemből készült dalmatikát (tunicella). Erre jön a miseruha (casula), s végül a pallium. Fején fehér pileólust, illetve püspöksüveget (mitra) visel, kezében pedig a ferulát tartja, aminek használata manapság megegyezik a püspöki pásztorbotéval.

Körmeneteken, az imaórák liturgiáján, továbbá bizonyos nagy ünnepélyességű szertartásokon dalmatika és miseruha (meg a pallium) helyett hosszú pápai palástot (mantum) ölt magára. Ma már csak a nagycsütörtöki lábmosáskor látni a liturgikus kötényt (gremiale), amit a pápa régen például a szentkapu nyitása és zárása alkalmával (a kalapáccsal, illetve vakolókanállal együtt), vagy az olajjal való felkenéssel járó szertartásokon is használt.

 

Püspöksüveg
A püspöksüveg (mitra) eredetileg a római pápa saját liturgikus fejfedője volt, amit azután kiváltságképpen adományozott más püspököknek, míg a végén ezek körében is általánossá vált. A pápa ugyanúgy használja, mint a püspökök, tehát szentmisén, körmenetben, imaórák szertartásán, illetve pl. az „Urbi et Orbi” áldáskor. Három alapvető változata közül az ékkövekkel és gyöngyökkel díszített püspöksüveget (mitra pretiosa) vasárnapokon és nagyobb ünnepeken vieli. Az arannyal hímzettet (mitra auriphrygata) konzisztóriumon, továbbá nagyböjtben és adventben hordja, a Laetare és a Gaudete vasárnapok kivételével, végül az egyszerű, fehér selyemből készültet (mitra simplex) gyászszertartásokon és nagypénteken. VI. Pál az ékes mitra helyett is rendszeresen az arannyal hímzettet alkalmazta.
 

Pápai palást

A pápa kizárólagosan liturgikus ruhadarabjai közé tartozik a XIII. század óta ismeretes pápai palást (mantum vagy cappa pontificalis), ami a liturgikus színeknek megfelelően fehér vagy piros lehet, mindkét változatban gazdag aranyhímzéssel díszítve.

A rendes palásttól (pluviále) annyiban különbözik, hogy sokkal hosszabb és hátul uszályban végződik. Szegélyei a trón lépcsőit voltak hivatottak betakarni, ezáltal még magasabbnak, tehát magasztosabbnak láttatván viselőjét. Méretei miatt hagyományosan három személy segítsége kellett viseléséhez: két szegélyét egy-egy diakónus-bíboros fogta, az uszályt pedig a pápai trónálló herceg.

Elöl a racionálénak nevezett díszes csat (rationale vagy formale) fogja össze. Ez utóbbinak három változata van (akár a püspöksüvegnek): ékes, egyszerű, illetve böjti.

A pápa körmeneteken (gyertyaszentelő, virágvasárnapi, úrnapi) viseli, a szentkapu megnyitásakor és bezárásakor, valamint a karácsonyi és húsvéti „Urbi et Orbi” áldáskor. Régen gyászszertartásokon is ezt hordta, illetve azokon a miséken, amiket nem ő celebrált, valamint a lateráni bazilika ünnepélyes birtokbavétele (az ún. possesso) alkalmával.

 

Régebbi viselet
 

Egészen a XX. század közepéig, sőt néhány esetben még tovább is fennmaradt néhány olyan liturgikus ruhadarab, ami kifejezetten a pápa sajátja volt. A VI. Pál által elhagyott tiarán (triregnum) és kesztyűn (chiroteca), továbbá a II. János Pál által megszüntetett hordszéken (sedia gestatoria) kívül meg kell említeni a faldát, a subcinctoriumot és a fanont.

A falda az alba fölé, a cingulumra erősített szoknyaszerű hosszú ruha volt, amit elől és hátul is fel kellett emelni, hogy viselője járni tudjon. Két változata volt: egy rövidebb, ami a korális ruhához tartozott és egy hosszabb, ami a miseruhával járt együtt. Amikor trónon vagy hordszéken ült a pápa lábát, illetve a lépcsőt volt hivatott elfedni, s ezáltal nagyobbnak láttatni őt. Kényelmetlen volta miatt XXIII. János vált meg tőle.

A subcinctorium a rendes cingulum alatt a pápa albájára tűzött manipulus-szerű liturgikus kellék volt, egyik oldalán a kereszttel, a másikon az Isten Báránya ábrázolásával. Valószínűleg praktikus használati eszközből alakult ki, és a liturgiában a Jézus által a lábmosáskor felöltött kötényre volt hivatott emlékeztetni. Ugyancsak XXIII. János hagyott fel használatával.

A fanon arany-piros-ezüst sávokkal díszített, selyemszövetből készült dupla körgallér. Az alsó gallért a pápa a stóla és a dalmatika alá vette fel, a felső részt pedig a miseruha fölé. A két rész eredetileg a nyakánál össze volt varrva. A XIII. században véglegesülő, ám jóval ősibb liturgikus ruhadarabot a középkorban egyesek szerint csuklyaként is használták. Valószínűleg a nehéz és gazdagon díszített ruhadarabokat volt hivatott elkülöníteni, illetve a miseruhát megóvni a palliumtű hegyétől.

forrás: Magyar Kurír